Sziasztok!

Bocs, hogy tegnap nem volt rész, de egyszerűen nincs időm, és nem tudok írni.Mindenből molst van ellenörző meg felelés meg fejből tanulni...meg sorolhatnám még....Ugyhogy még 100000x bocsi mindenkitől, de ezen nem tudok én változtatni, de igyekszek.:)

Holnap remélem lesz.Addig is itt a 8. rész

8. rész

Felkeltem már 6 óra körül, mert már nagyon szerettem volna hazamenni.Nálam volt a kedvenc köniyvem is, ezért elkezdtem újra olvasni.Nagyon szeretem azt a könyvet.

E. J. Allibis írta.A könyv címe: Unika az Élet Lángja. Olvasgattam...Ès behoztak egy kb. olyan idős lányt, mint én.

Őt is egy autó ütötte el.

-Szia.Hogy hívnak?-kérdezősködtem, mert egyedül unalmas volt.

-Szia.Lilunak hívnak.És téged hogy hívnak?-szomorú volt nagyon.Láttam rajta

-Engem Naominak hívnak.Veled mi történt, hogy itt kötöttél ki?

-Hát...Elütött egy autó.Szándékosan álltam ki elé.Elegem van az életemből.-kicsordult egy könnycsepp a szeméből

-Dehát mégis miért tetted ezt?-nem értettem, hogy mi a fenéért akart öngyilkos lenni.Akár meg is halhatott volna.

-Útálom magam.Elrontottam mindent.Kis ügyetlen hülye vagyok.Mindennek annyi.Odalett mindenem.Nincs senkim...-már zokogott

-Hogyhogy nincs senkid?

-Meg.......meg...me.....megha.....megh....meghaltak.....-nagyon sírt.Krokodil könnycseppek csordultak ki a szeméből egymás után versenyezve.

-Jajj!Nagyon sajnálom.Részvétem.-nagyon szégyellem magam amiért megkérdeztem és most miattam sír.Àrva...Nagyon rossz lehet neki.

Belegondoltam milyen lehet árvának lenni...A fantázám vezetett a szörnyű történetben...Mi lenne ha meghalnának a szülem...Neeeee.Nem akarom...Én egyedül maradnék nem lenne semmim, senkim... Már megértettem Lilut.Én is öngyilkos lettem volna a helyébe.Mindig attól rettegek, hogy meghalnak a szeretteim. Odamentem és erősen megöleltem Lilut.

-Ne magad okold érte.Nem te vagy a hibás.Nem te tehetsz rólla.-vigasztaltam,közben már én is sírtam-rítam.

-De igen!!Csak én tehetek rólla.

-Nemigaz!Ne okold magad miatta.De most hol élsz?-nagyon megsajnáltam.(mikor írtam ezt a részt, totál beleéltem magam)

-Szia Nia!-valaki köszönt.Hátrafordultam...Anyu és apu állt ott.Lilu nem bírta elmondani hogy hol él, de szerintem árva, mármint árvaházban...

-Sziasztok...

-Mi a baj Noni?

-Semmi.Vagyis...

-Mondd!

-Beszélhetnénk 6 szem közt?

-Persze.Gyere!

-Szóval az van hogy itt ez a szerencsétlen lány.Meghaltak a szülei.Öngyilkos akart lenni.Magát okolja.Teljesen el van keseredve...és...hát...

-Igen?

-Szóval akkor befogadhatnánk?Légyszi!!!Pls!Pls!Pls!Kérlek!Aludhatna az én szobámban.Nagyon kérlek titeket!Egyedül van...Gondoljatok arra,hogy az milyen lenne, ha ti engem és Diát elveszítenétek.-hadartam

-De kicsim ez nem o.yan helyzet.Ez más!Nem lehet.

-De kérlek anyu!Kérlek apu!Ne legyetek szívtelenek!

-De majd bemegy árvaházba.

-Nem akar!És az ő helyében én sem akarnék.

-De muszály!A többi árva is ott van!-érvelt apám

-Na jó.Ha Lilu is beleegyezik akkor jó.-nyugodott bele anyu

-De szivem!-apa nem akarta

-Gondolj bele, ha velünk történt volna ez.Mennyire jól esett volna...-anyunak az apja meghalt, amikor anyu még nagyon pici volt, az anyja, pedig ivott.Ezért egyezhetett bele.

-Na jó...-apa is belegyezett

-Köszi nektek nagyoooooooon!-átöleltem őket. Lassan be sétáltam a kórterembe, mert még mindig fájt azért  mindenem...De ez evvel jár...

-Lilu!

-Igen?

-Most mivel nincs senkid, és árvaházba sem akarsz menni...Arra gondoltam hogy...

-A te szüleid annyira kedvesek és megértők..

-Szóval hogy akarsz -e velünk élni?

-Mi???.???..???.?..?.?.?.?.?????????????

-Komolyan gondoltam.Na szóval?

-Tényleg?Mert akkor igen.

-Jejj.Nagyon jó!Most engem ma kieengedtek, és holnap téged is kiengednek majd és akkor jövünk érted és hazaviszünk.

-Rendben.Akkor szia!

-Szia!

Hazamentünk anyuékkal és elő készítettünk egy szobát Lilunak..

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat