2. rész

The LIFE is hard.Ezzel a gondolattal ébredtem fel, mivel a hugom, Dia ébresztett fel.Jön be és azt ordibálja hogy kelj fel!Miközben az ágyamon ugrál...Ez mindennapos. Felkeltem és zenét hallgattam.Az tényleg igaz hogy ha boldog vagy akkor élvezed a zenét, ha pedig szomorú, akkor meg megérted a dalszöveget...Nagyon elgondolkodtam.Utána anyám jött szólni hogy öltözzek fel és irány a templom.Erre én probáltam lebeszélni, de nem sikerült.Egyáltalán nem volt kedvem menni.Elfogott a szomorúság.Egyedül rossz.Az jutott eszembe, amikor jártam Zsoltival...Mindig oda mentem hozzá, de ő lelépett mindig.Sosem figyelt rám.Sosem ölelt meg.Sosem kaptam még egy puszit sem.SOSEM! Az pedig még rosszabbul hatott rám mikor együtt láttam másokat...Nála vártam a sorom, pedig másnál első is lehettem volna...Magam sem értem sokszor. Emlékeim közé bújok mindig mindenki elől már.Nehéz volt kimondani, hogy ENNYI.De megtettem, mert más lány után futott. Miközben elvoltam magamban már odaértünk a templomba.Előre mentem leülni.Nagyon hatottak rám az emlékek és még a templomban is meglepetés fogadott...Rosszabb már nem is lehetett volna.Dani is ott volt a tesójjával.Rámmosolygott mikor meglátott.Én is visszamosolyogtam.Nem értem.Egyszer kedves velem és beszél velem, máskor meg levegőnek néz. Nem tudtam rólla levenni a szemem.Nem tudom miért.Nem szeretem kifejezetten, de ha ottvan akkor rendben van, ha nincs ott akkor egyedül érzem magam.Akkor senki sem számít.Szerintem észrevette, hogy néztem.Kiment.Ki akartam én is menni, de nem engedtek ki. Mise után félrehívtam beszélni.

-Nem értelek.-mondtam neki, közben a hideg rázott--Énsem téged.-mosolyg

-Egyszer kedves vagy vel

em, máskor piszkálsz, van amikor levegőnek nézel.-magyaráztam-

-Ez nem igaz!-tagadta le-

-Akkor miért csinálod ezt velem?-kérdeztem tőlle-

-Mit?-eljátszotta hogy nem érti-

-Mindegy...-szomorkodtam

-Ne legyél szomorú!Azt nem szeretem.-vigasztalt-

-?!?-néztem rá kérdőn-

-Szeretlek!-súgta a fülembe-

-Nem hiszem el.Nem tudom elhinni.Félek hogy megint az lesz mint eddig.-ezt mondtam, pedig legszivesebben már a nyakába ugrottam volna.-

-Bizonyítsd be!-mondtam-

-Rendben.-megcsókolt én meg visszacsókoltam.Elolvadtam tőle.Nagyon szeretem,de eddig még magamnak sem mertem bevallani.-

-Elhiszed?-kérdezte-

-Szeretlek.-válaszoltam-

-Ezt igennek vehetem?Járunk?-olyan kis ártatlan aranyos arcot vágott-

-I-G-E-N!-átölelt, adott egy puszit-

-Na jólvan.Most megyek.Majd talizunk.-mondta-

-Rendben.Szia!-köszöntem el tőlle-

Megkerestem anyám, és indultunk haza.Majd ki ugrottam a bőrömből.Haza értünk, ettünk. Anyámék és Dia elmentek delelni, én meg azonnal felhívtam Niát, hogy elmondjak neki mindent.

-Jeeeejj.Ez a legjobb napom!-ordítottam a telefonba-

-Szia neked is.-köszönt Nia-

-Jajj bocs, hogy nem köszöntem, csak épp sokkban vagyok.-magyaráztam-

-Mi történt?Jó vagy rossz?-kérdezősködött Nia-

-Jó!Nagyon jó!-örvendeztem-

-Mondd már!Kíváncsi vagyok!-sikítozott Nia-

-Hát az van, hogy...-elmeséltem neki mindent szóról-szóra-

-Jajj de jó!!!-örült már ő is velem-

-Na ugye?-mosolyogtam-

-Gratula!-mondta-

-Köszi!Na de most már megyek, mert jó sokáig elbeszélgettünk.-köszöntem el-

-Oké.Szia.Majd beszélünk.-tette le a telefont

 Hát én még most sem voltam eszemnél.Annyira boldog voltam! Délutánn elmentem görizni, csak hogy talizhassak Danival.Közben találkoztam Tinával, ő is gratulált. Tina elmondhatta Aninak, mert jött egy üzim Anitól.Ez állt benne:

"Ne örülj annyira!Nem tart örökké a boldogság.El fog múlni és nem fog maradni semmid!" Még ez az üzi sem rontotta el a kedvem. Végre odaértem Daniék utcájába, ő pedig már ott várt.

-Szia megint!-vigyorgott és megcsókolt-

-Szia!-örültem-

-Mehetünk?-kérdezte, és már a gördeszkáján állt.-

-Igen.-válaszoltam-

Kézen fogva mentünk.Ennél jobb nincs.Nagyon jó volt.Mikor megálltunk pihenni sokáig nézett, én meg már megkérdeztem tőlle, hogy mit néz annyora rajtam.

-Nagyon jó volt téged mindig is boldognak látni, de most mégjobb hogy velem vagy boldog.-mondta elpirult arcal- -Nagyon szeretlek!-súgtam a fülébe

- Estig együtt voltunk.

-Sötétedik.Mennem kell, mert anyám leszedi a fejem.-mosolyogtam-

-Ne menj!-szomorodott el-

-De muszály!-ez van-

-Na jó,de akkor hazakísérlek.-mondta-

-Okés! Hazáig csak beszélgettünk.Hazaértem, elköszönt és hazament.Felmentem egy kicsit Facebookra, hogy megnézzem mi hír van.Hováth Dani kapcsolatot ajánlott.Visszaigazoltam. Lementem Facerol és még TV-ztem egy picit és megnéztem a telóm.Jajj ne!Már megint...14 nem fogadott hívás Marcitól...Nem adja fel.Sosem adja fel...Na jó, de magának keresi a bajt.Adok neki még 1 napot hogy lekopjon. Szóltam Daninak, hogy mi van, ő meg kiakadt...Megnyugtattam, hogy minden rendben, és majd lekoptatom Marcit, csak szólni akartam, hogy ne verje össze mindjárt Törpillát.Belenyugodott...

-De, ha nem kopik le róllad holnap, akkor majd én "beszélek vele".-mondta idegesen-

-De ne bántsd, mert akkor te leszel a hibás.-mondtam aggódóan-

-Jó-jó...

Nem hittem neki el, hogy nem fogja bántani.Nem kellett volna neki elmondanom.Magam kellett volna elintéznem, de így félek hogy baj lesz...Alig bírtam aludni az éjjel, de valahogy olyan 3 óra körül elaludtam...

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat